Eleanor szemszöge:
-Kedves utasaink
nemsokára felszolgáljuk az ebédet.
Nem sokkal később felszolgálták az ebédet, ami nem volt
rossz, sőt egész finomra sikeredett.
A stweardesek elvitték a tálcákat majd nem sokkal később a
kapitány rövid tájékoztatást adott.
-Kedves utasaink 45 percen belül megérkezünk a John F.
Kennedy Nemzetközi repülőtérre. A New York-i időjárás a megszokotthoz képest melegebb.
Most haladunk el Ohio és Pennsylvanynia határán.
Louisval nagyon sokat beszéltünk, de csak most esett szó Grétiről,
pedig látszott Louin is, hogy szimpatikus neki a lány, szerintem jó barátnők
leszünk.
-Louis, te mit gondolsz Grétiről?
-Szerintem jó fej és össze illik Niallel. Mind a ketten más
országból származnak mármint egyikük sem Angliából származik és nagyon sok
közös van bennük.
-Hát ezt nem is tudtam Grétiről.
-El, talán azért nem tudtad, mert még nem is beszéltél
rendesen vele.
-Oké akkor most megyek és beszélek vele rendesen.
-Oké, drágám.
Felálltam és elindultam Gréti felé . Mikor oda értem
elmosolyodtam. Gréti és Niall egymás válán aludtak.
Sarkon fordultam és visszamentem Louishoz.
*Körülbelül 45 perccel később*
-Kedves utasaink kérjük, ne kapcsolják ki a biztonsági öveiket,
míg a repülőgép el nem éri a kijelölt parkolóhelyét. Köszönjük, hogy
utazásukhoz a Lufthansát választották. Kellemes időtöltést kívánunk New York
Cityben.
Néhány másodperc
múlva megállt a gép, ami azt jelentette, hogy minket most ki fognak engedni.
A kiszállás egyszerűen ment, a korábbiakhoz képest. Nem ment
mindenki a saját feje után azért a stáb halát adott, de mindegy.
Egy pár biztonságis
várt minket az átszállásnál, ami annyit tesz h mi most hátsó ajtókon a váróban
megyünk ahol megkezhetjük hosszú több mint egy napos átszállásunkat.
Gréti szemszöge
Éhesen, de annál
kipihentebben szálltam ki a repülőgépből.
Miután elaludtam
csak arra emlékszek, hogy egy stweardes
kelteget, gondolom végig aludtam a repülési időt. Amikor felkeltem valami
nehezet éreztem a vállamon jobbra fordultam és Niall édesen szuszogott a
vállamon. A stweardesre néztem és azt mondtam:
- Hagyja csak mindjárt felkeltem.
-Rendben hölgyem.-és ezzel el is ment.
-Niall kelj, fel mindjárt leszállunk.
-Oké, azt hittem azért keltesz fel, mert kajálunk.
-Hát nem, de akkor te sem ettél az ebédből.
-Nem baj majd New York-ban elmegyünk.
-De szerintem a többiek ettek csak mi aludtunk be.
-Úgy értetem, hogy te meg én megyünk enni.
-Oké.
Az átszállásom nem a megszokott dolgokból állt. Nem mentünk
az útlevél átvizsgáláshoz hanem
Egyből egy váróba mentünk,
de ott megtörtént természetesen ez a művelet.
Niall elment elkéredzkedni Paulhoz, addig én leültem egy padra,
mert tele voltam csomagokkal ugyan is Niall rám akasztotta a saját cókmókjait is.
Mondhatom úgy néztem ki, mint egy málhás szamár. A szőkeség hatalmas vigyorral battyogott
vissza hozzám.
-Elengedtek minket. Paul 9 órát adott, hogy kajáljunk és
várost nézzünk -ennél a szónál nagyon megörültem, mert imádok várost nézni
ráadásul nagyon kicsi koromban jártam már itt.
Összeszedtünk pár cuccot, ami kellhet (táska, telefonok,
pénztárca és két vékonyabb pulcsi). Elköszöntünk a többiektől, majd
megindultunk kifelé.
-Metróval vagy taxival megyünk?-kérdeztem.
-Szerintem menjünk metróval, mert este akkor taxival jövünk
vissza.
Gyorsan megtaláltuk a metróhoz vezető lejárót, vettünk két
jegyet és tovább vártunk a járműre, ami fél percen belül meg is érkezett.
Felszálltunk majd tovább folytattuk a beszélgetést, amit a repülőn
kezdtünk.
-Miért nem szereted annyira az igazi anyukádat?
-Mert anyuék válásának az oka az volt, hogy anya megcsalta
apát és erre én és a bátyám jöttünk rá.
-Hogy hívják a szüleidet?
-Aput Juhász Antalnak és anyut Soós Viktóriának hívják, de
most már a Viktória Griess nevet viseli.-ebbe a mondatba bele borzongtam. Pfuj.
-Gréti mi lenne ha kajával kezdenénk?
-Rendben.
-Mit ennél? Valami olaszt vagy hamburgerezzünk esetleg
kínait együnk?
-Hamburgerezzünk.-vágtam rá egyből a választ.
-Voltál már New Yorkban?-váltott témát.
-Igen egyszer olyan 6 éves voltam a bátyám meg olyan 8 és
fél. Nem sok mindenre emlékszek. És te hányszor jártál New Yorkban?
-5-6 alkalommal. Egész jó hely, de leginkább otthon
Írországban szeretek lenni. De szívesen megnézném Budapestet is . Annyi jót és
szépet mondott róla pár barátom, akik jártak ott .
-Hát igen. Budapest gyönyörű . Tudnék róla beszélni eleget.
Például van egy sziget a városon belül ahova volt olyan nap, amikor kimentem gondolkodni,
csak mert megnyugtatott. Vagy ott a Vár ahol olyan kilátás nyílik a városra,
amit sehol máshol nem láthatsz. Rengeteg fotóm van róla.
-Az jó lehet. Én mindig azt vártam, hogy felnőjek és
beutazhassam a Földet. És nagyjából valóra is váltottam ezt a tervemet.
-Következő megálló
Time Square és 42. Utca.
-Szerintem most szálljunk majd le.- mondta
-Oké. Azt tudom, hogy itt Manhattanben rengeteg a
hamburgeres.
A következő
pillanatban a metró megállt és mi gyorsan kiléptünk a nyüzsgő tömegbe. Még szerencse,
hogy munkanap volt és itt Amerikában már egy hónapja iskola van így valószínű
egy lány se fogja ma letámadni a szőkeséget.
Felsétáltunk a
lépcsőn majd egyből a hatalmas téren találtuk magunkat.
-Nézd, ott van is egy hamburgeres- mondta- most már csak a
tömegen kell át verekednünk magunkat.
Hát, ja, most már csak a több ezres turista tömegen kell
átkelni.
Kézen ragadott és gyors léptekkel 3-4 perces küzdelem árán,
de átértünk a Hamburgerezőhöz. A hely tömve volt de gyorsan találtunk egy
kétszemélyes boxot. A pincér meghozta az étlapokat ahonnan kiválasztotuk a
kajánkat és egy Sajtburgert menüt kértem nagy Fantával Niall viszont a fél
étlapot. Hagyma karikát két Sajtburgert, extra adag sült krumplit és egy nagy
Fantát. Gyorsan kihozták a rendelést majd elkezdtünk zabálni. Azaz csak a
normál kajálástól eltérően ettünk, mert folyton nevettünk és gyorsan ettünk.
Olyan témák jöttek, mint miért élek Londonban, ha budapesti voltam, de egyszerű
volt a válasz. Apám diplomata kiskoromba sem sokat éltünk Budapesten és 10 éves
koromban végleg Londonba költöztünk. Vagy a másik az volt, ő nem igazán szeret
Londonba élni és meg is magyarázta miért. Az első , hogy Írországban van
mindene a második pedig , hogy a város szmogos unalmas néha már és , hogy a
srácokon kívül nagyjából senki más barátja nincs ott.
- És visszaköltöznél Budapestre?
-Nem hiszem szép meg minden, de én nem arra születtem, hogy
ott éljem az életem.
-Melyik egyetemre is jársz?
-A londoni divattervezői egyetemre ez a testvér sulija a
párizsi és birminghami divat főiskolának.
-Szóval te divattervezőnek készülsz.
-Aha, de mellette a modellkedés is foglalkoztat.
-És a fotózás?
-Az csak hobbi. Soha sem úgy fotóztam, hogy ez lesz majd a
hivatásom. De ezt a gépet még a nagyapámtól kaptam, aki bejárta vele a földet.
-Tényleg?
-Aha. Például ez a gép járt Rióban , Sanghajban , Párizsban
és még sok más helyen a világban.
-És te is ennyi helyen jártál?
-Nagyjából sokszor a nagypapám kikért az iskolából, mert
csak úgy tudott esetleg a hajóútra helyet szerezni. Rengeteg helyre elvitt például
mikor 10 éves voltam Kenyába vitt megmutatni az oroszlánokat, mert állatfan
voltam és állatkutató akartam lenni vagy elvitt Indokínába és Amerikát mármint
a kontinenst is félig bejártuk.
-Hát akkor nagy világutazó vagy.
- Igen, az vagyok. De csak Detti és Dóri tudja, hogy nem
erre vágyok.
-Hanem mire vágysz?
-Egy srácra, aki nem csal meg. Mondjuk érdekes, hogy ezt
pont veled osztom meg.
-Miért megcsalt a volt pasid?
-Igen az egyik. A másikkal inkább barátok voltunk, mint
szerelmesek.
-Ki az a balf*sz aki megcsal egy lányt.
-Hàt a volt pasim.-itt mind a ketten elröhögtük magunkat.
-Remélem miután leszállt a gép Londonban azután is fogunk
találkozni.
-Én is remélem-feleltem.
-Megadod a számod?-kérdezte.
-Aha de nem, csak azért mert egy világsztár vagy.
-Nem is gondoltam, hogy azért.
-Akkor mondom a számom +4470899526711. Lementette a számom ,
majd olyan erősen fogta meg a szendvicsét , hogy az összes kechup a pólómon
landolt.
-Uuu, bocsi.
-Semmi baj csak hozz lécci egy pár szalvétát.-dehogy nem
voltam mérges, belül teljesen felment bennem a pumpa.
-Itt van.
-Köszi.-elém tolta majdnem az egész szalvéta tartót.
-Figyelj, ha végeztünk a kajálással elmegyünk egy boltba és
veszünk neked egy másikat. Oké?
-Oké.
Nem sokkal később fizettünk és elindultunk egy ruhaüzletbe.
Niall azt mondta, hogy ő tud egy helyet, de titok, hogy mi a neve. Nem is értem
miért titkolózik.
-Itt is vagyunk - mikor felnéztem nem hittem a szememnek.
-De ez egy halál drága bolt.
-Tudom, de én tettem tönkre a pólód szóval én akarom helyre
is hozni.
Bementünk és valószínű elbambultam, mert Niall csettintgetett
már és a nevemet ismételgette.
-Hahó, Gréti!
-Itt vagyok csak ennyi ruhát még a vizsgákon sem láttam.-a
látvány döbbenetes, persze egy divat szakos hallgatónak ez semmi 2 óra és
végzek is, de mivel nekem csak egy sima póló is elég ezért én összesen 1 órát
akarok itt tölteni.
-Akkor kezdjünk keresni.
-Segítesz?
-Aha. Ha megmondod, milyeneket szeretnél.
-Csak egyet szeretnék. És egy fekete pólóval is sokra
mennék.
-És mi lenne, ha blúzt is néznénk meg pólókat.
15 perc alatt legalább 20 ruhával mentem be a fülkébe alig
lézengtek a bevásárló központban így Niall bejelentette, hogy kötelező béna
ruhapróbálós zenére meg mutatnom a felsőket.
-Jövök-jelentetem be.
-Oké - ezzel együtt bekapcsolta a Micsoda nő! Zenéjét, amin
akaratlanul is elröhögtem magam.
-Ez tök jó- mondta.
-Ez olyan tucat póló- feleltem.
-Miért? Nekem tetszik.
-Nekem nem mindenki ilyet hord Londonban meg a fél világban.
A következő kb.. 15 felsőre ugyan ezt mondtam és ezeknek
nagy részét Niall vàlogatta. De az utolsó 4 felső nagyon megtetszett. Nagy
nehezen elfogadtam a tényt , hogy a szőke meg akarja venni azt a 4 felsőt
nekem. Fizettünk majd elindultam vissza a próba fülkék felé, mert átvettem azt
a blúzt, amelyik a legjobban tetszet.
-Mehetünk?
-Mehetünk.
-Central Park vagy Wall Street?
-Central Park . A Wall Street unalmas.
-De akkor vegyünk kenyeret!
-Minek?
-Kacsákat etetni.
-Aha.
-Nézd ott egy bolt.
Bementünk vettünk kenyeret majd visszaszálltunk a metróra és
egyenesen a Central Parkhoz mentünk. Elmentünk a tóhoz elő vettem a kenyeret
majd elkezdtük bedobálni azt a kacsáknak, akik minden falaton verekedni kezdtek.
Kb. 10 perce dobáltuk a kenyeret mikor észrevettem, hogy a mellettem álló srác
nem dobálja a kenyeret, hanem eszi azt.
-Ne edd, dobáld!
-De olyan finom.
-Aha.-és ezzel együtt betömött egy adagot a számba.-Huh, ez
tényleg finom.
-Wáááááááááááááááá
-Mia....- ekkor láttam meg azt ,hogy a barátomat egy kacsa
kezdte el kergetni.
-Segíts!!!
-Hogyan?!
-Nem tudom.
Fél perc múlva a kacsa elfáradt és visszament a tóba.
- Huh de nagy szerencsém volt.
-Ja, mialatt a kacsa egyet lépett te az alatt kettőt.
-És mivan ha rám ugrik?!
-Akkor rád ugrott volna és belecsípett volna a seggedbe.
-Hééé nekem csak formás fenekem van.
Leültünk a fűbe és
csak olyanokról esett szó, mint mi a kedvenc könyvünk meg ilyenek. Aztán
Magyarország volt soron.
-Szóval te Budapesten születtél. Milyen a város? Mikor még
általánosba jártam föcin egyszer közép-európáról azon belül Magyarországról
tanultunk és a tanár képeket mutatott róla, meg mondott egy pár érdekességet az
országodról. De jobb lenne ezt egy vérbeli magyartól hallani.
-Hát jó. Otthon nagyon sok minden más, mint Angliában.
Például a nyelv , a szokások vagy a pénz.
-Milyen a magyar nyelv?
-Szép és nehéz.
-mondj valamit magyarul!
-Igen és nem.-váltottam magyarra.
-Mi volt ez?-kérdezte (angolul)
-Igen és nem.-válaszoltam
-hát ez tényleg nehéz. A pénzben gondolom, eurót használnak.
-Nem forintot használnak otthon. Egy font kb. 400 forint.
-És miben mások a szokások?
-Például mi nem iszunk 5 órakor teát. És ha egyáltalán teát iszunk,
nem rakunk bele tejet.
-Írországban sem isszuk úgy a teát.
-Aztán a magyar konyha teljesen más, mint a brit. Például a
magyarok fűszeresen és zsírosan főznek ellentétben az angolokkal.
-Wow egyszer tutira el kell mennem Magyarországra.
Tovább beszélgettünk majd egyszer olyat kérdezett, amitől
lefagytam.
-Figyu tudom, hogy még csak alig 10 órája ismerjük egymást,
de izé. öhhhmm.. Megkedveltelek és beléd szerettem. Szóval azt akarom kérdezni,
hogy ha te is így érzel nem-e próbálnánk meg szóval érted.
-Hát nem is tudom-mondtam mosolyogva.
-Akkor ez egy igen?!
-Igen.
-És lennél a barátnőm?
-Kezdetleges.
Kaptam egy puszit majd megfogtuk a cokmokunk és kézen
fogva!!!! elindultunk megnézni a parkot. Úgy 2 órát sétálgatunk, amikor Paul
hívta Niallt.
-Szia, Paul! Miaz?
-Mi? Ez tök jó! Akkor mikorra kell vissza menünk a reptérre?
-Oké egy óra és ott vagyunk. Szia!
-Paul talált egy járatot, ami 3 óra múlva indul. Szóval van
még 10 percünk, hogy fogjunk egy taxit és mivel csúcsforgalom van, ezért kb. 1
óra alatt ott vagyunk.
-És te ilyenkor hol akarsz taxit fogni?
-Ott ahol a többi New York i.-ekkor kamerakattanást
hallotunk.-Basszus. Van nálad napszemüveg?
-Igen.
-10 perc és velünk lesz tele a Twitter.
-Rájöttem.
Futásnak eredtünk egészen a park déli oldaláig és amekkora
szerencsénk volt pont le tudtunk inteni egy taxit.
-Kérem, vigyen a J. F. Kennedy International 2-es
termináljához.
-Rendben.
54 perccel később
Niall kifizette a fuvart majd a taxi elhajtott és mi pedig bementünk
a terminálba.
Át mentünk minden biztonsági kapun majd egy külön váróban
megláttuk a többieket.
-Sziaszt....-mikor Eleanor meglátta, hogy egymás kezét
fogtuk lefagyott.-nemár ti máris együtt vagytok?!
-Csak kez..
-Igent mondott.-vágott a szavamba a "barátom" fuu
ezt még kimondani is hát borzongtató.
-Csak kezdetlegesen. De nem néztétek a Twittert?
-De, de akkor még nem rólatok beszéltek. Hanem arról a
Lillyről és Harryről csámcsogtak.
-Hééé. Nem is a csajom . Szép meg minden, de én nem egy
plázacica modellre vágyok.
Megcsörrent a telefonom: Dóri volt az.
-Szia!-kezdtem neki magyarul mire mindenki rám kapta a
fejét.
-Szia! Na mizu milyen egy világsztár kezét fogni?
-Jaj, ne dörgöld, már az orrom alá egy szobába vagyok velük
amúgy.
-OMG! Ezt nem teheted! Legalább Louisnak és Liamnek megmondtad,
hogy bármelyikhez hozzá megyek?
-Nem még nem. De mind a kettőnek itt a barátnője.
-Ki ne mond a nevüket!
-Ne félj, nem fogom.
-És mikor jössz, mert nem éppen Chicagóra emlékeztető kép
volt fent a Twitteren?
-Másfél óra múlva indul a gép New Yorkból és az még egy 6
óra. De ugye kijöttök elém Dettivel?
-Ja. De most mentem aludni , csak azért voltam fent, idáig
mert a szakdogámat írtam. Na, szia, puszi.
-Szia, 7 és fél óra múlva a reptéren.
Letetem majd visszaballagtam a társasághoz.
Váltottam angolra és tovább beszélgettünk, míg be nem
mondták a járatunk számát.
A szokásos procedúra után felszállt a gép én pedig
ismételten elaludtam Niallel egyetemben.
6 órával később
A csomagokra várunk. Nem igaz, hogy csak ilyen lassan tudják
csak ide hozni a csomagokat. Nem akarok hisztis libának tűnni, de nagyon nyűgös
vagyok most már.
Na, végre valahára megkaptuk a csomagjaink és kifelé vettük
az iràny és hallottuk a sikítozó lányok tömegét.
Megrezzent a telefonom.
Debóra írt:
" szia, baba itt vagyunk hatalmas mr. és mrs. Horan
táblával. puszi Debo"
Ès tényleg ott állt a két lökött barátnőm azzal a táblával.
Én rögtön oda rohantam hozzájuk és agyba-főbe ölelgettem őket. Végül is 2 és
fél hónapig nem láttuk egymást. Át kértem őket a kordon alatt és bemutattam
őket a társaságnak. És mintha Harrynek megtetszett volna Dóri
-Anyámék ? -Kérdeztem a lányokat
-Anyud otthon. Apud külföldön van és a bátyád meg
Barcelonában.
-Arról tudok. Ment meglátogatni Selenát.
Oda léptem Niallhez és puszit nyomtam arcára és nagyon meglepődött.
És az emberek, akikkel beszélgetett.
-Ezt miért kaptam?
-Csak úgy.
-Jaj de bunkó vagyok! Besem mutattam Grétit az úr és a hölgy
a londoni menagereink.
-Ooo vagy úgy! Juhász Gréta vagyok.
-Steve Ferkinson .-mondta az úr.
-Rebecca Stonte.-mondta a hölgy.
-Niall és ti most együtt vagytok?-kérdezte Steve.
-Igen, vagy ahogy ő mondta kezdetlegesen.-erre akaratlanul
is elnevettem magam.
-De nem hozzád illik.-ez fájt
-Engem nem a külső érdekel, és nem választhatsz szét minket.
-Már bocsi, de én is itt vagyok-vágtam közbe.
-Akkor menj innen -mondta Rebecca.
-Niall akkor én most mentem haza. Majd hívj, ha végeztél.
-Szia - majd utoljára puszit nyomott az arcomra.
